lesz egy trombózis dupla infarktussal, extra vérröggel. super size? hát persze

a nap “nem túl szerencsésen elhelyezett reklám” képe

a medal of honor széria senkit és semmit nem kímél

simply red

new york city by under milkwood @ deviantART

fércbuk rémálom

mortal kombat 9

a véleményem nem titok a mortal kombat játék és film sorozatról. régebb egy rövidebb említést már tettem egy reboot (muhaha) kapcsán róla, sokat azóta sem változott. egy ötéves jobb sztorit ír álmából felriadva a pisis paplan alatt. egy rajongók által összedobott videó azonban rávilágított, hogy érdekesebb formában is meg lehet közelíteni a dolgot és akár valami jó is kisülhetne belőle. persze dexter, a nagy mk fan fanyalgott egy sort, hogy a rebirth (mert ez a címe) nem jó, és eleve rossz irányból közelít. szerinte az alapszituáció jó, nem kell hozzányúlni. hát, amit ő történetnek és háttérnek hív, azon mi szánakozva mosolygunk egyet és konstatáljuk, hogy a blikk is tartalmasabb és szerteágazóbb, a fordulatokról már nem is beszélve. a hosszas felvezető után íme a kilencedik *ásít* játék scorpion-ra kihegyezett bemutatója. pofás lett, de ez minden amit el tudok mondani róla.

jövőre is lesz nyár

csajok! ha a pasitok eleve imád titeket (miért ne tenné, ugye?!) és emellett még megrögzött star wars rajongó, akkor izzítsátok a hitelkártyákat és tessék rendelni az alábbi kollekcióból. szemet gyönyörködtető darabok, ha pedig ti viselitek, akkor párotok álló ovációval fogad majd, ez garantált. a black milk jött ki ezekkel a fürdőruhákkal. válogathatunk darth vader és r2d2 mellett trendi koponyás és csontvázas darabokból, de a naplemente, az asztronauta és az amerikai zászló sem hiányzik a felhozatalból. az árcímkén 85$ figyel, de ez aprópénz ugyebár, ha életünk értelmét szeretnénk meglepni vele. ráadásul két legyet egy csapásra, hiszen magatoknak is vesztek valamit. a kérdés persze jogos, hogy miért október végén kell fürdőruhával előhozakodni, de mint a címben is említettem, jövőre is lesz nyár. a black milk pedig egy ausztrál székhelyű cég, így amíg mi attól tartunk, hogy befagy a seggünk is, addig ők lassan a tavaszt is letudják arrafelé. náluk ez pont aktuális, nálunk meg majd az lesz. vásárolni errefelé lehet.

a szerelem éget

2500 gyufa, 24 óra munka. és kb fél perc, ahogy leég. sajnos utóbbit nem tekinthetjük meg nyálcsorgatva (nem vagyok piromán. senki ne aggódjon), de további alkotásokat még azért találunk pei-san honlapján. érdemes szétnézni arrafelé.

linkin park – a thousand suns (2010)

már több mint egy hónapja megjelent a linkin park negyedik stúdióalbuma. eddig ízlelgettük, megrágtuk, végül kiköptük egy “ezt én nem nyelem le” kíséretében. az a thousand suns korszakalkotó. korszak alkotóan rossz. tudjuk, ez nézőpont kérdése, de mi ezen a véleményen vagyunk és punktum. már a minutes to midnight szerelvényei is másfelé robogtak, mint az elődöké, de most még kisiklatni is sikerült ezt a vonatot. csupa felejthető nóta sorakozik fel egymás mögött és mire elérünk a lemez kétharmadáig, addigra teljesen unalomba fullad. pedig viszonylag remek a felvezetés. de tényleg csak viszonylag… áhítozol, hogy elkezdődjön az ének a harmadik trackben, igényled chester bennington hangját, ám ekkor jön az arcon csapás. mike shinoda zendít rá. félreértés ne essék, semmi bajom nem volt vele az előző albumokon. a hybrid theory és a meteora nem lenne olyan kimagaslóan jó, amilyen, ha ő nem közreműködik benne. a minutes albumon már hallhatóan többször kerül előtérbe, de a “még belefér” szinten. igaz, szerintem a hands held high a leggyengébb eresztése annak a korongnak. titkon mindenki bízott benne, hogy kiéli magát a fort minor keretein belül, letudja az erőltetett rap-et, amit akarva akaratlanul is az arcunkba toltak, és énekesi ambíciója is kielégülnek. sajnos nem így lett.

minden pillanatban, amikor elkezd énekelni, befúrja magát a gondolat a kobakomba, hogy “ezt most miért?“. miért kell neki ennyit énekelnie? miért kell nekünk ezt hallgatnunk, amikor mi az új linkin park albumot vártuk? a srácok elmondták, hogy micsoda kísérletezgetések eredménye lett amit kiadtak. hogy lerombolták és újra építették folyamatosan a zenekart. hogy a végső verzió egy óriási halucináció, és teljesen más hatások érték őket (és elmondottan tették ki magukat más környezeti hatásoknak) mint eddig. nem egy szimpla stúdióba vonulásról volt itt szó kéremszépen, hanem spirituális zeneszerzés, egy belső kumbayah a lélek tábortüze mellett. blahhh… reklámszövegnek is szar ez, akárhonnan nézzük.

két-három szám van összesen, ami említésre érdemes. a waiting for the end egy kellemes, lassú summázása egy olyan életnek, amit szívesen elcserélnénk valami másra a vég küszöbén állva. ez sem a tipikus, régi lp, de mégis klassz. látszik, lehet jót alkotni úgy is, hogy elszakadunk a gyökerektől. jó zene, szöveg és ének az alapja. itt még mike sem tudja elrontani. egyszerűen kell bele ő is. lehet ilyen dalokat írni. csak nem kell átesni a ló túloldalára, mint ahogy azt a burning in the skies-ban tették. a refrén ott üt mindent, de sajnos ennyivel össze is tudjuk foglalni a hangzást. aztán még a blackout. remek, bár 2:50-nél érdemes kikapcsolni, mert onnan olyan, mintha egy másik számot hallgatnánk. utoljára a the offspring hammerhed c. szösszenetnél éreztem ugyanezt. az utolsó egy perc igazából valami más, amit csak hozzá csaptak, talán azon az elven, ne legyen túl rövid.

itt még hosszan elmélkedtem, hogy mit lehetne, melyik dalt kellene megemlíteni, de sajnos nem jutott eszembe több. kidurrant a koncepció album színes, szagos léggömbje és csak az összetöpörödött, nyálízű luficsonk maradt utána. kár érte, mert ettől azért többet vártunk. szó ne érje a ház elejét, mondjuk el: ők akartak más vizekre evezni, újat alkotni. ilyen szempontból az album a tökéletesség határát súrolja, hiszen sok mindenben nem emlékeztet a régi önmagukra, sikerült nekik, amit terveztek. ha pedig mint rajongó/műkedvelő/egyszerű zenehallgató csak a régi lp-re vágysz, akkor csalódni fogsz, és gyorsan kidobod a lejátszóból egy remekbe szabott söralátétnek használva a továbbiakban.