irvin kershner (1923-2010)

leslie nielsen (1926-2010)

a forgatókönyv legyen veled

megvan a heti olvasnivaló. az új remény forgatókönyve olvasható darth vader formába öntve. a kép klikkre nagyobb lesz és máris belevethetjük magunkat az erő forgatagába. réges régen, egy messzi-messzi galaxisban…

a nap “kedvencem, mert olyan hűs” képe

caro emerald – deleted scenes from the cutting room floor (2010)

 

Nem hiszem, hogy sokan felkapták a fejüket Caro Emerald neve hallatán. Maximum az album hosszú címe lehetett az, ami megragadta a tekintetet. Aki kitartóan még mindig minket olvas és nem görget tova egy belső “nem ismerem, nem is érdekel” gondolattal fejében, az gazdagabb lehet egy jazz-es, muzikális étvágyunkat csillapító élménynek, ami úgy bizserget, mint amikor fiú és lány találkozik az első randin. Lány és lány, vagy fiú és fiú is lehet, identitásának megfelelően aláhúzandó. Szigorúan a nyomtatott verzióban, a monitorban ne essék mégse kár.

A holland születésű Caro (Caroline) Emerald lassan a harmincat tapossa, ám debütáló korongja nem olyan régen jelent meg. Még nincs egy éve, hogy a fapapucs és legális fű hazájában a slágerlisták élére tört és Michael Jacksont orrhosszal előzte be. Ugyanis Jacko ’83-ban 26 hétig tanyázott Thriller albumával az első helyen, addig Caronak sikerült ezt még egy héttel megfejelnie.

És hogy milyen az album? A Deleted scenes from the cutting room floor egy háromnegyed órás utazásra invitál, ami valóban gyorsan elrepül. Sok helyre visz el eközben, tartalmasnak fogod érezni és rögtön a végén már utaznál is, újra meg újra. Az ötvenes évek báltermi jazzéből merít inspirációt, mégis a mára van hangszerelve modern kikacsintásokkal, a jóízlés határain belül. Az érzés felemelő, hogy ez egy füstös kiskocsmában is szólhatna, vagy akár Saint Tropez útjain kanyarogva egy bíbor kabrió volánja mögött, miközben imádott nőd darázsszemüvege mögül kacsint rád és 200 dolláros selyemsálába épp belekap a szél, hogy örökre elrepítse azt.

Alig jelent meg az A night like this maxi, a Martini máris lecsapott rá és megvette 2009-2010 reklámhadjáratához. A megnevezett ital és a dal megtalálták egymást. Elegánsak, karakteresek. Olyanok, amire mindenki vágyik társadalmi rétegtől függetlenül. És nem csak ez az egy track, ami rangot és pompát sugall és szól egyszerre mindenkihez, hanem az egész albumra jellemző a kettősség, hogy ez megérint mindenkit a legaljától egészen a felső tízezerig. Hallgatod és úgy érzed ez egy véget nem érő nyaralás a Riviérán, amire mindig is vágytál, egy káprázatos hotel, amiből nem akarsz kijelentkezni. A baltával faragott arcú sármőrök is ellágyulnak ettől a románccal átitatott jazztől, nem vitás. Ha pedig hódítani készülnek férfi társaim, ajánlom ezt az albumot háttérzenének. A nők lába majd megremeg és térdhajlatukban úgy omlanak össze, mint Magyarország gazdasága. Egy igazi férfi pedig ott lesz, és elkapja őket a megfelelő pillanatban.

Remélem meghallgatva nem az lesz a konklúzió, hogy ez a “su-su, meg subi-dubi” nem trendi. Tudom, a Lady Gagák és Justin “valaki tekerje ki a nyakát” Bieberek korát éljük, de ezek mellett/mögött vegyük észre, hogy Caro Emerald egy hús vér nő, aki tehetséges, van hangja és nem kell meztelenre vetkőznie, hogy észrevegyük. Igaz, ezt nem is várjuk tőle, hiszen fenekénél csak tehetsége nagyobb. Ő tényleg egy énekes, aki nem kétdimenziós. És itt most nem alkatára célzok újfent, hiszen az olcsónak és nem éppen helyénvalónak tűnne. Becsüljük meg, igazi fűszer, hiszen valódi éneket, hangulatot hoz napjainkba ez a zene, amit még hangszerekkel játszanak és nem egy laptop három, max négy gombján. A hivatalos honlapon az album összes számába belehallgathattok, illetve megnézhetitek az eddig készült klipeket. A remek Bad Romance feldolgozás pedig itt szalad.

a nap “nem megmondtam, hogy megtalál a krokodilbőr táskád apja és akkor jajj neked?!” képe

sorozat retro: firefly (2002)

emberek, legyenek észnél, kapjanak a fejükhöz, ott posztol önök előtt az internet, és maguk pornót néznek, dühöngnek a szélsőjobbon, vicces videókon nyeherészik a napot el, miközben simán letölthetnék a világ legjobb sorozatát is, bizony le. van ilyen lehetőség, mert az internet, vagy a web, hívják akárhogy: nagy. büdös nagy. fel se fogják, olyan oroszlánszagú galaxisféle oktopusz. és mert ennek a sorozatnak van eleje, vége, és nagyfilmje is. mondhatni kerek.

a sorozatvilágűr pedig rengeteg. s a világ nevezett legjobb sorozatát úgy hívják: firefly.  a torrentek lordja egyébként ennek hallatán a jobb kezét nyújtja – védekezőleg.

a szentjánosbogár ugyanis tökös. benne zörömböl némi star treknyi örökség, de mégsem lesz tipikus, jó föderációnyi maszlagszörppé. nem akar az összetartozásról papolni. a star warsból sem a mitológiát, csak azt tartja meg, hogy han solo lőtt először: kell a pénz, s itten az antiterra miazmák helyett a hajdan volt földbolygón kívüli, corleone-féle cefetgengszterek markolnak tökre. visszatérő főgonoszok, veres sörényű csecsistennők törnek karajra. jódolgukban egyesek nem restek lenyesni a kapitány fülét.

azért fergeteges, mert benne van a péntek este munka után bontok egy sört hétvégeszagú szabadsága. és, nyilván mert jó, 14 rész után el is kaszálta a fox: azért egyszer egy pofont végre megérdemelne az, aki azt mondta a végére, hogy.

megvan a szó: polkorrekt? na, nevezett kozmoszkomp legénységének a szótárában a „péppé lőni” és a „picsázni(el)” kifejezések után tutira nem ez következik. keveset mondok, mert a megbocsátás benne sincs. indiana jones arabja hálás az egyszeri poénért: itten kérem kábé hússzor lelövik ugyanőt.

felismeri az elkövetőt?

breaking news: lángoló mobilvécé

elnézést a bulvár minőségért, de kétség kívül a tegnapi nap legnagyobb híre:

megelégelték rio de janeiro egyik körzetének lakói, hogy a vámpírokról és vérfarkasokról szóló twilight (alkonyat) című film negyedik, “hajnalhasadás” részének helyi forgatása kényelmetlenségekkel jár a számukra – közölte hétfőn a brazil média. már többször tüntettek, mert állításuk szerint a forgatás miatt nem tudnak hazajutni otthonaikba, de a vasárnapi demonstráció közben többen nem bírták tovább a feszültséget, és felgyújtották a stáb mobilvécéjét.

badass

forrás: gumicukor, a velvet hírblogja

probléma no.53629 megoldva! a fánkok immáron biztonságban vannak

vége a hosszas morfondírozásnak, az átvirrasztott, hosszú és álmatlan éjszakáknak. most már nyugodtan mehetünk be úgy munkába, hogy tudjuk, a fánk amit magunkkal viszünk, biztonságban lesz. megérkezett a fánk-táska. színes, gyönyörű, praktikus. persze ha vagy olyan sóher, hogy nem a lyukas fánkot veszed reggelente, akkor a problémád továbbra is fennáll, hiszen ez csak azokkal működik. nincs többé véletlen asztalon felejtett, majd kollégáink által megdézsmált fánk-eset. ha hív a kötelességtudat és nem érünk rá isten eme édes, fantasztikus töltött gyöngyszemét megenni, visszatesszük dobozába és lelakatoljuk. fülénél fogva vihetjük is ide oda, közben működik rajta a passzív szellőző rendszer, nehogy dobozába izzadjon. a sarkokon található, lezárásra kialakított nyílásokba akár kedvenc díszeinket is felfűzhetjük, mint telefonunk esetében. asztalunkra helyezve közepében tarthatunk nyalókát, vagy akár ceruzát is. mindenki megtalálja egyéniségéhez illő színvilágot, hiszen olyan elkápráztató színekben érkezik, mint a pónibarna, békazöld, a nyuszirózsaszín vagy a kutyulifehér. és ha ez nem lenne elég, egy mozdulattal szétszedhetjük és a már említett színekből véges, ám tetszőleges kombinációkat alakíthatunk ki. mikrózható, használati útmutató mellékelve (japánul) és csak 12$. a hajtás után nézd meg a többi képet, utána vedd meg itt: strapya world

már megint a facebook

innen: párkocka.hu

az amerikai (2010)

amikor kijöttek az első bemutatóval, már akkor lehetett látni, hogy ez valami más lesz, mint amit nap mint nap látunk a moziban, tv-ben és a fájlcserélő programokba behúzva. nem egy akciódús, “minden percre egy robbanás jut” film lesz ez, hanem egy mesélős, karakterközpontú sztori fog kibontakozni. így is lett, csak sajnos félig becsomagolva maradt.

a film alapjául martin booth regénye, a very private genleman (1990) szolgált. jack (clooney) egy bérgyilkos. higgadt, hidegvérű, eltesz bárkit láb alól, aki bármit is megsejt titkolt életéből. már a film elején kiderül, hogy profi és magasan tartja a lécet életben maradásának érdekében. miután megkísérlik az ikea hazájából importált takarítók eltenni láb alól, olaszországban húzza meg magát. a kényszerszabadsága  alatt megismerkedik benedetto atyával (paolo bonacelli), akivel beszélgetnek, elmélkednek. közben szorosabb viszonyt alakít ki clara-val (violante placido), egy prostituálttal, akivel… akivel mindenki tudja, hogy mit csinálnak. azt hiszem nem kell részleteznem, mint ahogy azt a pappal tettem. a jövedelmező üzletágból jack szeretne kiszállni, közli is megbízójával, de előtte még befejezi az utolsó munkáját. bontakozó szerelem és árulás a láthatáron, ezzel telik a bő másfél óra.

remek helyszínek, remek képek. pacsi az operatőrnek és rendezőnek (anton corbjin). gyönyörűen mutatja meg a környezetet, a festői tájakat. ha letudnánk venni a szemünket, már rendelnénk is repülőjegyet, hogy magunk tekintsük meg abruzzo minden kis zegzugát, eldugott szegletét. a zenét a német herbert grönemeyer szerezte. illik a filmhez, belesimul, de semmi kimagaslót ne várjunk tőle, nem ez lesz a kedvenc filmzene albumunk.

ez egy atmoszférikus film, semmi kétség. kevés párbeszéd, kevés akció, hatalmas, túlcsorduló hangulat. a csendes, zárkózott gyilkos, aki csak végzi a munkáját, halad egy kitaposott ösvényen és várja, hogy kijusson az alagútból, miután egy számára újfajta döntést hozott, egy olyan döntést, ami az életébe is kerülhet. remek alakítást kapunk clooney részéről. elhiszed, hogy feszült és ideges de közben éber valaki, aki mindig figyel minden részletre. az pedig külön említést érdemel, amikor a piknikes jelenetben hezitál, hogy használja-e a fegyverét, vagy sem. addigra már eltűnik a magabiztosság és az, hogy hidegvérrel öljön meg valakit, aki iránt érez valamit.

belőlünk pedig az érdeklődés hal ki a film végére. bizonyára könyvben érdekesebb, amint szereplőnk gondolataiban olvasunk és narrálja az eseményeket, ám itt ennek hiánya bennünk is egy hagy némi űrt. ami a figyelmünket fenntartotta, az addigra már unalmassá és megszokottá válik. a monotonság és cselekményhiány lesz a veszte is egyben a történetnek és mégis ez az ami kiemeli sok mai produkció közül. látszik, hogy szívvel lélekkel dolgoztak a készítők, szereplők. nem egy fércmunka ez, de mégis szertefoszlik a végére és csak egy gyenge “ennyi?!“-re futja majd kifelé jövet a moziból. ezeket érdemes szem előtt tartani, mielőtt beülünk rá. ha nem megszámlálhatatlan mennyiségű hullára, és többszintes álmokon átívelő sztorira vágysz, akkor ez a te filmed, de ugyanúgy nem fogsz rá emlékezni évek múlva, mint ahogy arra sem, hogy mi annak a viccnek a vége, amikor az olasz, a svéd és az amerikai bemegy egy templomba…

azok a szürke hétköznapok…

the walking dead (2010)

lezajlott a halloween, mindenki teletömte magát cukorkával és mindenféle fogzománc romboló izével. a káros anyag bevitel az egekben, a cukorszintünknél csak a the walking dead premier nézettsége volt magasabb. az amc történelmet írt. 5,3 millióan látták a sorozat első részét. idén ennyivel kevesebben mentek csokit gyűjteni. az okok: 1) azért volt mert ennyire kíváncsiak voltak és otthon maradtak. 2) ennyire kíváncsiak és szakbarbárok voltak, nem tudták hogyan rögzítsék a műsort és otthon maradtak. lényeg a lényeg: erős volt a kezdés. meglátjuk mennyien maradnak a készülékek előtt erre a hétre. mivel nem egy gagyi és olcsó sorozatról beszélünk, nem hiszem, hogy nagyot zuhanna a nézettség. az első rész frank darabont (a remény rabjai; halálsoron) dirigálása alatt készült, továbbiakban pedig íróként atyáskodik a széria felett. nagyköltségvetésű zombimóka, klisés ijesztgetések helyett igazi drámával. ha ilyen ütős marad, akkor ez biztosan hétről hétre nézős lesz. a színészek is rendben vannak, nem idegesítőek vagy ilyesmi, nem várod, hogy mikor harapja már meg egy élőhalott, mert elegem van a tenyérbemászó képéből. tény, ez csak a kezdet, biztosan kisebb lesz a költségvetés is a későbbiekben, majd odafigyelünk rá, hogy merre tart, mi lesz belőle. a hasonlóság danny boyle 28  nappal később filmjével kézenfekvő, ám korántsem eldöntött, hogy a tyúk vagy a tojás volt hamarbb. a két mű egy időben született, teljesen függetlenül, esély nem volt lopni ihletet meríteni a másik műből, szóval ez senkit ne zavarjon. elő a láncfűrészekkel, vadásszunk zombit!