tim burton: rímbörtön (2008)

Pálcikasrác és az ünnepek

Pálcikasrác számára jelnek elég intő,
hogy még karácsonyfája is jobb bőrben volt, mint ő.

***

a vers és az illusztráció tim burton szerzeménye/műve. további hosszabb-rövidebb költemények, remekül rímbe szedve, meghökkentő szereplőkkel, egyedi rajzokkal fűszerezve lelhetők fel a rímbörtön, avagy az osztrigasrác mélabús halála és más történetek kiadványban. 128 oldal abszurditás, morbidság, szemkápráztatás. igazából 20 perc és ki lehet végezni a könyvet, de ez senkit ne riasszon el, mert újra és újra lekerül a polcról. igényelni fogja mindenki, hogy később is belelapozzon, elolvasson egy-két frappáns, ám kegyetlen történetet a meg nem értett szereplőkről, akiken sokszor nem tudjuk, hogy sírjunk vagy nevessünk. ha kedvet kaptál hozzá, akkor a magvető kiadó és az xpress.hu dvd shop jóvoltából az alábbi linken megrendelheted, és elmerülhetsz a rendezőzseni egyedi stílusjegyeit felvonultató lapokon és megismerkedhetsz a címben szereplő osztrigasráccal, vagy szervácal a szennysráccal, illetve janival, a rusnya pingvinsráccal.

ollókezű edward (1990)

a karácsony közeledtével egyre nagyobb kedvvel nyúlok a polcon olyan filmek után, amik mondhatni tipikusan ünnepiek. szó sincs arról, hogy a télaput akarnám megnézni, vagy “zseniális” hull a pelyhest, mert ezekre engem akkor sem lehetne kényszeríteni, ha valaki egy hároméves mákos bejglivel ütlegelne. nem mondom, vannak olyan filmek, amik nem sokkal emelkednek az említettek fölé, de valahogy a bájukkal mégis megragadnak. emlékszem gyerekkoromban bátyámmal mindig megnéztük karácsony másnapján a reszkessetek betörőket. ez menetrend szerint ment évről évre. ahogy felnőttünk, úgy az ízlés is változott, és új filmek is jöttek. idén szerintem olyan mozik kerülnek terítékre, mint a hulla, hó telizsák, tapló télapó, karácsonyi lidércnyomás, die hard 1-2 a mindig mocskos bruce willis-el, a felejthetetlen karácsonyi vakáció chevy chase-el. de ilyenkor még elő szokott kerülni a bill murray idétlen időkig időtálló humorbombája, vagy éppen a denevérember második jelenése michael “i’m batman” keaton-al a maszk alatt. idén a sort az ollókezű edward-al nyitottam.

egy mese, ami nem a karácsonyról, hanem sokkal inkább a kitaszítottságról, a másságról szól. de olyan bájjal (igaz, szomorú bájjal) van körítve, ami a történetet az év bármely napjára mesélhetővé teszi. tim burton miután ’89-ben kasszasikert csinált a bőregérből már kezdett is johnny depp-el dolgozni (évek óta milyen jól működik ez a kapcsolat, hihetetlen) az új filmjén. ebből kerekedett ki a szürreális világba kalauzoló, keze helyén ollókat viselő edward (depp) története. hősünk egy hegy tetején álló kastélyban lakik, immáron egyedül. teremtője meghalt, mielőtt befejezhette volna munkáját, így edward sosem kapott rendes, emberi kezeket. kétség nem fér hozzá, nagyon pöpec ahogy a bukszusokat nyesi és különböző formákat ad nekik, de sajnos így nem teljes az élete. egy nap egy kedves (ám idegesítő)  avon tanácsadó, peg (dianne wiest) keresi fel szerény hajlékát, és amikor látja, hogy egyedül van szegény teremtés, hát hazaviszi (teljesen normális nem? mi is ezt tennénk, nyugtázzuk magunkban). a környéken lakók gyorsan összeszaladnak, hogy ki az új jövevény, milyen új pasija van a szomszédasszonynak. edward megnyílik mint az olló ebben a számára teljesen új, színes világban. megmutatja tehetségét, hogy hogyan is tudja ember és kutya fodrászként, sövényvágóként vagy épp jégszobrászként megállni a helyét. közben pedig hazatér peg lánya, a gyönyörű kim (winona ryder)… kezdődnek folytatódnak a bonyodalmak a szerelmi szállal, mi pedig már huszadszorra nézvén is kíváncsian várjuk a mese végét. összefoglalván ez egy tökéletes kikapcsolódás másfél órára, egy (majdnem) mindig tehetséges rendezőtől (ugyanmár tim. mit akartál a charlie és a csokigyárral?… blöe) és egy (majdnem) mindig tökéletes színésszel (ugyanmár johnny. mit akartál a charlie és a csokigyárral?… blöe). és ha már a dinamikus duónál tartunk, akkor érdemes megemlíteni, hogy hamarosan (na jó, a március még odébb van) betámadja a kitudja már hányadik közös filmjük (alice csodaországban) a mozikat, amiről a dexrpg-n nézhettek meg egy rövid, de annál inkább magával ragadó bemutatót. ha ez még mindig nem elég az ünnepekre, akkor esetleg robert zemeckis klasszikus karácsonyi énekét tudom ajánlani egy új köntösben, jim carrey-vel a főszerep(ek)ben.